Végre hazatérhettek a vadászok. Sikeres volt útjuk. Milyen jó volt nekik. Boldogok voltak, hogy felkészülhettek a nagy harcra, és, hogy elég élelmet szerezhettek. Most már várták a nagy napot, amikor nekifoghatnak a nagy harcnak. Egyes indiánok elhagyták néhány napra a tábort és elmélyűltek tetteiken, azért, mert abban az esetben, ha valamelyikük meghal, tiszta szivvel és lélekkel térjenek az örök vadászmezőkre. Miután ezt is megejtették, kiküldtek egy néhány kémet, hogy megfigyelje ellenségeik útját. Nagy óvatossággal elindultak a fiatal harcosok, hogy ezzel az úttal is hirnévre tehessenek szert. Ló nélkül tették meg az utat, mivel nem volt szabad, hogy az ellenség meghallja a paták dobogását. Okosan cselekedtek, mert lépteikből a katonák nem hallhattak meg semmit, mivel csak az indiánoknál terjedt el a mokaszin, s csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a katonák is ezt viselték.

9.Oldal.

A sziúk táborában nagy mozgolódás támadt, mivel a kiküldött indián futárok megérkeztek a felmentő indiáncsapattal együtt. Mindegyik harcosnak volt legalább egy tomahawkja, egy skalpoló kése, egy egyszerű kése és egy nyila. A csapat nagy részének szerencsére volt egy használható puskája és hozzá ólom meg lőpor. A csapatnak az a része, amelynek nem volt puskája az kapott a sziúktól megfelelő töltényekkel együtt. A cheyenne indiánok is már alig várták a harcot, hogy majd wigwamjaikban mutogathatni tudják az ellenség skalpjait. Mindannyiukban meglobbant a harc szenvedélye és már alig várták a harc napját. Az indiánok tudták, hogy még van öt napjuk, így hát mindnyájan nekifogtak edzeni. A jó nyilasok kiválasztottak az égen egy hatalmas termetű sast és arra lőtték nyilaikat. A kevésbé jól célzó nyilasok pedig kiválasztottak egy tőlük körülbelül kétszáz yardnyira levő vastag fát és arra céloztak. Nem kellett takarékoskodniuk nyilaikból, mivel a sziúknak ötezer, míg a cheyenne indiánoknak háromezer nyila volt. Akik a puskával bántak jól azok tudták, hogy most semmire sem vennék hasznát a lövöldözésnek, mivel el tudják árulni a fehéreknek ottlétüket, azt is, hogy a sziúknak felmentő seregük érkezett és azt is, hogy körülbelül hányan lehetnek. Így hát kitisztították puskájukat és előkészítették benne egy golyót elegendő puskaporral együtt. Akik a késekkel bántak jól azok jól megfenték majd egy fába készített céltáblába dobták, úgy, hogy a legkisebb pontba dobjanak. Amiután mindenki befejezte az edzést kiválasztottak öt-öt jó harcost mindkét törzsből, hogy vadászni menjenek, mivel elegendő húsra volt szükségük a háború alatt is. A saját lovukon kívül magukkal vittek még öt málhás lót is, hogy azokra is rárakhassák a megszerzett zsákmányt. Old Power is velük tartott, hogy bebizonyíthassa ügyességét a cheyenne indiánoknak, de azért is, mivel csak ő tudta, hogy az ellenséges fehéreknek a táboruk körülbelül hol lehet. Ezért a biztonság kedvéért tőlük  távolabbra kellett, hogy vadásszanak.

8.Oldal.

Ez hát Varjúláb és Charlie története. Így ismerkedett meg Charlie Varjúlábbal és a sziú indiánokkal. Azóta már sok-sok év is eltelt és mindkettőjükből nevezetes harcos lett. Varjúláb Old Powerrel szokott vadászni, amikor egy párszor meglátogatta őket. Vadászataikról mindig nagy zsákmánnyal tértek vissza, amit este a tábortűznél boldogan meg is ettek. A maradék húst megszárították, hogy akkor is legyen, amikor nélkülözni fogják, mert nem mindig volt az időjárás megfelelő a vadászathoz. Vadászataik alkalmával mélyen elbeszélgettek azokról a dolgokról, amiket megtapasztaltak, átéltek vagy megtanultak távollétük alatt. Egy napon Varjúláb és Charlie, megesküdtek a törzs előtt, hogy bármikor, bármelyikükkel valami baj történik, a segítségre szoruló mindig barátra fog lelni társában. Ugyancsak azon a napon testvérként fogadták el egymást. Mindez egy érdekes szertartás alatt folyt le. Varjúláb mindig követte testvérét, bármerre is járt, hiszen testvére hét évvel idősebb volt nála. Együtt egymásra mindig barátra leltek, és örömmel hallották azokat a hangokat, hogy:

„ A törzs harcosai vadászatra indulnak”

7.Oldal.

Ami után Varjúláb elbeszélgetett az apjával, mindketten kijöttek a sátorból és Tatanka Ijotake így szólt Charlie-hoz:

-          Miután végighallgattam fiam beszámolóját nagy büszkeség töltött el, mert egy ilyen nagy bátor harcos mentette meg fiam életét. Köszönöm neked ezt a nagy segítséget! Eddig még egy fehér ember sem volt nekünk ennyire rokonszenves, mint te. Fogadd hálánk jeléül ezt a kis csekély ajándékot- és odanyújtott Charlie kezébe egy indián által készített kabalát -. Bármikor, ha jársz a vadnyugaton és segítségre van szükséged, fordulj bármely sziú indián törzshöz, mutasd meg neki a kabalát és ő, ahogyan tudja teljesíteni, fogja a kérésedet.  Ezen kívül megkapod azokat a dolgokat is, amelyeket fiamtól, Varjúlábtól kértél.

-          Köszönöm szépen ezt a nagylelkűséget! Nem volt nagydolog, amit tettem, nem szeretem eldicsekedni hőstetteimet mások előtt. Köszönöm a kabalát is, remélem, egyszer hasznát is vehetem.

-          Nem kell szerénykedned! Bátor indián módra viselkedsz, elismerem. Tulajdonképpen milyen nevet hordasz a vadnyugaton?

-          Nem vagyok olyan nagy vadász, ezért nem kaptam egy nevet sem a vadnyugattól. Igaz az is, hogy csak nemrég vagyok a vadnyugaton. De azért hazámban kaptam egy becsületes nevet. Ez a név Powell Charlie. De a legtöbb barátom csak Charlie-nak szolit.

-          Ha még nincs hozzád illő név kapunk. Hihetetlen nagy erődé szerintem megérdemled az „ Old Power ” nevet. Kicsit hasonlít is a vezetéknevedhez is,- Power/Powell -.

-          Köszönöm! Remélem, hogy még sokáig viselhetem ezt a nevet.

A kis beszélgetés közben persze falatoztak is, így nem korgott többé a gyomruk. A vacsora- és a beszélgetés befejeztével mindenki nyugovóra tért.

6.Oldal.

-          Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Nélküled már rég halott volnék. Engedd meg, hogy amiért megmentettél ajándékozzalak meg téged egy kis ajándékkal. Ugyanis én a sziúk törzsfőnökének a fia vagyok. Bármit kérhetsz apámtól, vagyis Tatanka Ijotake-tól megkapod tőle azt. Apám minden bátor harcost szeret és szívesen lát a *wigwamjában.

-          Te is megtetted volna ezt helyemben. Az életed pedig ne nekem köszönd, hanem magadnak. Kitartóan küzdöttél minden csepp erődig. Ilyen erős sziút még életemben nem láttam. Ha nem tartottál volna ki, mire odaértem volna már halott lettél volna. Nemhiába, mondom, hogy csakis magadnak köszönheted az életed. Ami a kívánságom illeti, szívesen elfogadnék apádtól egy kis lőport, ólmot és egy kis *ch'arki-t. Sajnálatos módra kifogytak a készleteim és csak kevés maradt meg belőle. Városba vagy kereskedőbe úgysem botlanék, így hát örülnék, ha kaphatnék egy keveset.

-          Fehér testvérem még csak fiatal harcos éppen úgy, mint én, de öregekhez méltó szavak hagyják el a száját. Nem kell testvéremnek szerénykednie, a tettéért. Ebből is meglátszik, hogy barátom indián módra viselkedik. A kívánságodat mielőbb teljesíti apám, hiszen megígértem neked, hogy a kérésedet teljesíteni fogom. Szívesen látna törzsem vendégül téged. Maradhatnál is egy keveset táborunkba, ne félj, nem fogsz nélkülözni semmiben.

-          Rendben, még gondolkozok, azon, ha maradok-e. De már úgy látom, hogy a nap kezd lenyugodni, térjünk hát végre táborodba.

Nem akarom részletezni, hogy hogyan tértek vissza a táborba, de viszont azt meg kell említenem, hogy útközben lelőttek egy óriási nagy bölényt, amit azért ejtettek el, hogy elfogyasszák a vacsoránál. A mikor hazaérkeztek a falu gyerekei és asszonyai nagyon elcsodálkoztak azon, hogy Varjúláb egy fehér emberrel tér vissza, de viszont a harcosok rezdületlenül álltak. Igaz, hogy a kevésbé tapasztalt fiatal harcosokon látszott, hogy egy kissé elképednek, de a tapasztaltabb öregebb harcosokon, még, ha közelebbről is megnézted volna nem látszott semmi különös jelenség. Charlie várattatására Tatanka Ijotake jött.

-          Mi okból jött a fehér harcos? Ellenséges vagy békés szándékból?

Charlie helyett, Varjúláb felelt apja kérdésére:

-          Apám! Ez a sápadtarcú megmentette saját életemet. Kérlek, hogy megfelelő fogadtatásban részesítsd testvéremet!- és karon fogta az apját és bevitte sátrába ahol részletesen semmit sem kihagyva elmesélte apjának, hogy hogyan mentette meg Charlie az életét.

ch'arki = a dél-amerikai kecsua indiánok ch’arki néven emlegették a szárított hegyikecske-húst. Ebből lett előbb spanyolosan charqui, majd angolosítva jerky.

"Indián" eredetű név= WIGWAM (vigvam = az észak-amerikai indiánok tarkára festett bőrsátra

„Az indiánok gyermekkoruktól arra voltak nevelve, hogy bármilyen meglepetésszerű dolgon se álmélkodjanak el”